Baddog Azawakh 33 kerékpárteszt: a kutyakiállítás fénypontja

A pedelec bringák kivételével a legdrágább Baddog modell járt nálunk. A felszereltség top kategóriás, de vajon hozza-e a hasonlóan magas színvonalat a vázszett? Tavaszi országúti tesztjeink között már szerepelt egy 2017-es Baddog modell, a Greyhound 10 elsősorban a klasszikus geometriát kedvelő vásárlókat célozta meg, nagyságrendileg egy havi bruttó magyar átlagkeresetért. Az Azawakh 33 az MTB paletta csúcsát képviseli a magyar cég kínálatában, a Rock Shox RS-1 villával szerelt fully érdekes, fekete alapon lila-zöld fényezésével kifejezetten figyelemfelkeltő. A Baddog és Badcat kerékpárok elsősorban nem a prémium kategóriát célozzák meg, legfőképp a hazai piac igényes és minőségi kerékpárokkal való ellátása volt a célkitűzés a 2015 őszén bemutatott márkák esetében. Kell viszont egy csúcsmodell, egy zászlóshajó, amire a kedvezőbb árú Bad-bike vásárlók álla leesik, és büszkén újságolhatják el az ismerősöknek, hogy az ő kutyájuk is ugyanabból az alomból való. Gondoljunk csak a Volkswagen 2000-es évek elején bemutatott Phaeton modelljére, a kor egyik legkomolyabb luxusautójára „népautó” emblémával. A drezdai gyárban készülő autó nem feltétlen a fillérre kiszámolt profitmaximalizálás eszköze volt, sokkal inkább egy technikai bemutató, hogy egy W12-es luxus limuzin gyártására is képes a VW. A tudás és technológia a tószegi összeszerelő üzemben is adott, az Accell csoport tagjaként jó hírű nyugat-európai márkák modelljei készülnek ott másfél évtizede. Váz A konstrukció szempontjából úgy tűnik, próbáltak biztosra menni az Azawakh megalkotói, a kónikus fejcsőn kívül a váz nem követi a napjainkban megszokott technikai megoldásokat. A kívül vezetett kábeleknek és a hagyományos menetes középcsapágynak a legtöbb szerelő örülni fog, viszont a gyorszáras hátsó papucsnál már létezik jobb megoldás. Ekkora rugóútnál és 650B kerekek mellett még nem olyan hatalmas hátrány ez, de jobban örültünk volna egy átmenő tengelynek. A kinematika szintén bevált alapokból indult ki, a Horst-link (FSR) szabadalom 2014. szeptemberében lejárt, így szabadon felhasználható, azóta rengeteg gyártó váltott ilyen kialakításra. Az Azawakh 33 100 mm-t mozog, a hátsó fék a támvillán van, így a konstrukcióból adódóan kevésbé befolyásolja a fékezés a mozgást, mint egy egyforgáspontos rendszer esetében. Elvileg a legjobb pedálozási hatékonyságot egy hagyományos 22/24 fogszámú kistányér esetén váratjuk el a bringától, megközelítőleg ekkor egyenlítődik ki a pedálozásból (gyorsításból) adódó bemozgás és a lánc feszítő hatásából eredő expanzió. Ebből is látszik, hogy a gép nem a manapság elterjedt egytányéros rendszerekhez lett kifejlesztve, de ennek előnyeit ki lehet használni egy dupla, vagy mint jelen esetben tripla lánctányéros hajtásnál. A váz alapanyaga AL6061-es alumínium, melynek szilárdságtani tulajdonságait T6-os hőkezeléssel javították. A himbakar is alumíniumból készült, a rugóstagot az alsócső aljára, a középcsapágy-ház elé rögzítették. Ennek köszönhetően lehetőség adódott hajlított, alacsony átlépési magasságot lehetővé tevő felsőcső kialakítására. A geometria ugyancsak konzervatív, egy fully-hoz képest meredeknek érződött a fejcsőszög, a „reach” sem túl hosszú, gyárilag 80 mm-es stucnival érkezett a gép. Említést érdemel a dizájn is, ami nem állt meg pusztán a váz fényezésénél, a teleszkópot, a felniket és a nyerget is a lila-zöld színkombinációhoz igazították. Felszereltség A specifikációból egyértelműen a Rock Shox RS-1 villa tűnik ki elsőként. 2014-ben jelent meg az amerikai gyártó az USD, fordított kialakítású villával. Az egész felső rész, a vállakkal és a nyakkal együtt karbonból készül, és egy egységet alkot. A 32 mm átmérőjű becsúszószárak fekete anódizált felületkezelést kaptak, és mivel a villa fordított kialakítású a kenésüket biztosító – jelen esetben a szimmering fölött található – szivacsgyűrűk folyamatosan ellátják feladatukat. A hagyományos teleszkópoknál előfordulhat, hogy ezek kiszáradnak, ami sok probléma kezdetét jelentheti. Az alsó részt is érdemes egységként kezelni, mivel a tervezés során kiderült, hogy a kívánt merevség csak speciális, úgynevezett Predictive Steering aggyal érhető el. A rugózásért levegős, Solo Air rendszer felel és a villa hidraulikus lockout kart kapott. A Rock Shox XLoc Full Sprint kar nincs túlbonyolítva, nyitott és zárt fokozat van, továbbá egyszerre zárja a villát és a szintén levegős Monarch XX tagot. Eplényben szerencsére volt időnk belőni a teleszkópokat és összességében kifejezetten elégedett voltam az eredménnyel, harmonikusan működtek együtt. Életemben először mentem 33 sebességes biciklivel, a legújabb 8000-es szériájú XT szett 3×11-es változata került fel a gépre. Működés szempontjából nem lehet belekötni, kis erővel mozognak a karok, pontosan és finoman vált, még terhelés alatt is. Két apróság van, amit az amerikai riválisnál jobban eltaláltak szerintem, egyrészt kevésbé csapkod a lánc, másrészt kerékcserekor ki lehet akasztani a kanalat, ezáltal nem kell a feszes lánccal is küzdeni. Viszont a Shimano képes jól működő első átdobót gyártani, ami az Azawakh előnyére válik. Az áttétel tartományt nekem ugyan nem sikerült kihasználnom, a 22-es kistányérra csak próbaként tettem le a láncot, de a 11-40-es sor kiosztása szerintem telitalálat. Ha saját bringám lenne, valószínűleg a 40/30/22-es hajtóművet cserélném egy 38/24-re. A fékek a legújabb SLX szériából érkeztek, teljesítményükkel jó pár drágább konkurenst lealáznak. Amit nem igazán értettem, hogy miért kerültek a bringára 203/180 mm-es tárcsák. Elöl ennek kizárólag hátrányát tapasztaltam, ugyanis bár az RS-1 villa előre-hátra a legmerevebb a piacon és laterálisan sem gyenge, viszont kialakításából adódóan a csavarást nem tolerálja jól. 65 kg-m és nem túl agresszív stílusom ellenére is érezni lehetett, hogy csavarja el a villát a gigantikus tárcsa. 180/180 mm itthonra szerintem bárkinek elég bárhova, még a bringán lévő nem „Ice-Tech” SM-RT66-ból is. A kerekek is hozzák a többi alkatész által diktált komoly színvonalat, a SRAM XO agyak valószínűleg az RS-1 villa miatt kerültek kiválasztásra, mindenesetre pozitívum, hogy a Predictive Steering első agy mellé nem valamilyen olcsó hátsó agyat választottak. Ipari csapágyas konstrukció, 4 kalapácsos kilincsművel, pillanatok alatt cserélhető kupakok különböző tengely szabványokhoz és XD kazettatest felszerelési lehetőség, azt hiszem, tényleg mindent tudnak, amire egy komoly montis vágyhat. A felnik kellően széles, szegecselt, alumínium DT-k. Picit nehezebb, mintha hegesztett felniket használtak volna, de ezért kompenzálnak a húzott küllők. Fontos kiemelni, hogy tubeless átalakításra is van lehetőség, amit minden tulajdonosnak ajánlanék. A Schwalbe Rocket Ron gumik mintázata egyike személyes kedvenceimnek, a bringán lévő Performance összetételű változatok bőven jók lesznek arra, hogy kipróbáljuk őket, és ha esetleg tetszenek, később a belső nélküli változatra ruházzunk be. A kormány és a kormányszár FSA márkájú, a nyeregcső egyszerűbb kétcsavaros típus, míg habot a tortára a lila-zöld Selle Italia X1 nyereg teszi fel. Menet közben Papíron abszolút eladta magát, az alkatrészeket egytől egyik ismerjük és összességében szeretjük is, ellenben a vázról […]